Hány nap szabadság jár a munkavállalónak egy évben?

A munkavállaló minden munkaviszonyban töltött naptári évben jogosult úgynevezett rendes szabadságra, amely alapszabadságból és pótszabadságból áll.

Az alapszabadság mértéke évi 20 munkanap, ami minden munkavállalót egyformán megillet. Ez a szabadság jár minden dolgozónak, életkortól, tapasztalattól, munkakörülménytől vagy akár a munkaidő hosszától függetlenül, legyen szó részmunkaidős vagy teljes munkaidős foglalkoztatásról. Minimum ennyi szabadság mindenkinek jár egy évben. Erre az alapszabadságra jönnek a pótszabadságok különböző jogosultságok alapján.

A pótszabadságok járhatnak: az életkor alapján, a szülők számára, extrém munkakörülmények esetén, vagy fogyatékkal élő munkavállalóknak. Most ezeket járjuk körbe!

Életkorhoz kötött pótszabadság

Az életkorhoz kötött pótszabadság szinte mindenkit érint, hiszen az életkor előrehaladtával egyre több plusz szabadnap illeti meg a dolgozókat. Két fő csoportba sorolhatók: beszélhetünk a fiatal munkavállalóknak járó pótszabadságról, és az életkorhoz kapcsolódó pótszabadságról, amelyet a kor előrehaladtával kapnak a munkavállalók. Ez utóbbi úgy néz ki, hogy a 20 munkanap alapszabadsághoz egyre több pótszabadság adódik az alábbiak szerint:

• 25 éves kortól +1 nap,
• 28 éves kortól +2 nap,
• 31 éves kortól +3 nap,
• 33 éves kortól +4 nap,
• 35 éves kortól +5 nap,
• 37 éves kortól +6 nap,
• 39 éves kortól +7 nap,
• 41 éves kortól +8 nap,
• 43 éves kortól +9 nap,
• 45 éves kortól +10 nap.

Tehát: az első 3 „lépcsőfokon” három évente növekszik egy-egy nappal a szabadnapok száma, onnantól pedig kétévente.

Fontos, hogy a munkavállaló abban az évben válik először jogosulttá az adott életkorhoz kötött pótszabadságra, amelyik évben betölti a felsorolt életkorok valamelyikét. Ahogy idősödünk, úgy nő a szabadságunk mértéke is.

Illetve, ami a 18 éveseket és a 18 évnél fiatalabbakat illeti, ők 5 szabadnappal többel gazdálkodhatnak évente. 

Gyermekek után járó szabadságok

Tizenhat évesnél fiatalabb gyermekek után járó pótszabadság

A 16 évnél fiatalabb gyermekes szülőknek szintén plusz szabadság jár. A gyermekek után járó pótszabadságok mindkét szülőt megilletik.

A pótszabadság mértéke szülőnként

• 1 gyermek után 2 munkanap;
• 2 gyermek után 4 munkanap;
• 3 vagy több gyermek után 7 munkanap évente.

A pótszabadság fogyatékkal élő gyermekenként 2 munkanappal nő.

Apasági szabadság

Ennek kapcsán fontos megemlíteni az apasági szabadságot is: az apák a gyermek születése után 10 munkanap szabadságra jogosultak, amit kérésük szerint legfeljebb két részletben vehetnek ki. A munkaidő-kedvezmény örökbefogadás esetén is jár és mindkét szülőt megilleti. (Az apasági szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik vagy elhalálozik.)

Szülői szabadság

A gyermek 3 éves koráig összesen 44 munkanap szülői szabadság adott, ez azonban csak akkor vehető igénybe, ha a munkaviszony legalább egy éve fennáll.

Speciális esetekben járó extra szabadságnapok

Vannak olyan egyedi esetek, amikor a munkavállaló speciális munkakörülményei vagy egészségi állapota alapján további pótszabadságra válik jogosulttá. Azok a dolgozók például, akik naponta legalább három órát töltenek föld alatti munkavégzéssel, vagy ionizáló sugárzásnak kitett munkakörben dolgoznak, évente plusz 5 munkanap szabadságot kapnak.

Hasonlóképpen, a megváltozott munkaképességű munkavállalóknak is jár ugyanez az évi plusz 5 nap pótszabadság. Ide tartoznak azok, akik fogyatékossági támogatásra jogosultak, vakok és gyengénlátók személyi járadékát kapják, vagy akiknek az egészségi állapotában legalább 50%-os mértékű károsodást diagnosztizáltak.

+1 Hozzátartozó tartós, személyes ápolása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság

Ha a munkavállaló hozzátartozója várhatóan 30 napnál hosszabb időtartamú személyes ápolásra szorul, a dolgozó az ápolás idejére jogosult fizetés nélküli szabadságot igényelni, amelynek maximális időtartama legfeljebb 2 év lehet.

Apró kiegészítés: ha év közben kezdődött vagy szűnt meg a dolgozó munkaviszonya, akkor részére a szabadság arányos része jár (– az apasági szabadságot és a szülői szabadságot kivéve). A fél napot elérő töredék nap ebben az esetben egész munkanapnak számít.

Valóban a munkavállaló veszi ki a szabadásgot - vagy fordítva: a munkáltató adja ki?

A szabadság kiadását alapvetően továbbra is a munkáltató határozza meg, de erről a munkavállalóval előzetesen egyeztetnie kell. Egy jó munkahelyi légkörben a szabadság napjainak meghatározása a munkáltató és a munkavállaló közös döntéseként valósul meg. A dolgozó évente 7 munkanap szabadságot saját kérésére, legfeljebb két részletben vehet ki, ha ezt legalább a szabadság kezdete előtt 15 nappal korábban jelzi. (Ez alól természetesen kivétel a munkaviszony első három hónapja, a „próbaidőszak”.)

Ezen kívül a munkáltatónak biztosítania kell, hogy a munkavállaló évente egy alkalommal, legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési kötelezettsége alól (a 14 napba a heti pihenőnap és a munkaszüneti nap is beleszámít ez esetben). A szabadság időpontját ebben az esetben szintén 15 nappal előre kell közölni.

Az apasági és szülői szabadságot a dolgozó kérésének megfelelően kell kiadni, szintén legalább 15 napos előzetes jelzéssel. A szabadságot alapvetően az esedékesség évében kell kiadni (ez alól kivétel az apasági és szülői szabadság). Viszont ha a munkaviszony október 1-jén vagy azután kezdődik, a munkáltató a következő év (az esedékességet követő év) március 31-ig is kiadhatja a szabadságot.

Visszarendelhet a munkáltató a szabadságról?

A munkáltató kivételes esetekben – például egy fontos gazdasági érdek vagy a cég működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén – a szabadságot legfeljebb 60 nappal elhalaszthatja (ez alól kivétel az apasági szabadság), de a munkavállaló megkezdett szabadságát is megszakíthatja (apasági és szülői szabadság is kivételt képez ebben az esetben), vagy a szabadság egynegyedét akár a következő évre is átteheti – az esedékességet követő év március 31-ig.

Ezeket a változtatásokat azonban a munkáltató köteles írásban is indokolnia, és az új időpontot kijelölését is egyidejűleg közölnie kell a munkavállalóval. Ha a szabadság kiadási időpontjának módosítása vagy a szabadság megszakítása miatt a munkavállalónak kára vagy többletköltsége keletkezik, ezeket a munkáltató köteles megtéríteni. (Ide tartozik például az utazási költség, ha a munkavállalónak a szabadság helyszínéről kell visszatérnie a munkahelyére.)

Egyenlőtlen munkabeosztásban dolgozónak, hogyan történik a szabadság kiadása?

A szabadságot alapvetően a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Ha a dolgozó egyenlőtlen munkaidő-beosztásban dolgozik, akkor minden nap munkanapnak számít, kivéve a heti pihenőnapokat és munkaszüneti napokat. Az ilyen esetekben a szabadságot akár úgy is ki lehet adni, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztásával azonos időtartamra mentesüljön a munkavégzési kötelezettség alól.

Át lehet vinni a jövő évre a ki nem vett szabadságot?

Sokan tévesen azt gondolják, hogy a ki nem adott szabadságot a munkavállaló év végén pénzben megváltathatja. Ez azonban nem igaz: a munkáltató kizárólag a munkaviszony megszűnésekor ki nem adott arányos szabadság megváltására köteles. Az apasági és szülői szabadság esetében a megváltásra nincs lehetőség ebben az esetben sem.

Ugyanakkor a munkáltató és a munkavállaló megállapodhat abban, hogy az életkor alapján járó pótszabadságot a munkáltató a tárgyévet követő év végéig adja ki. De azt szem előtt kell tartani, hogy az erre vonatkozó megállapodást évente újra kell kötniük.

A Munka törvénykönyve egy másik esetet is rögzít, amikor lehetséges a szabadság átvitele a következő évre: ha például a munkavállaló munkaviszonya a tárgyév október 1-jén, vagy azután kezdődik, abban az esetben a fennmaradó szabadságot legkésőbb a következő év március 31-ig ki kell adni.